A "nagy nap" már mindenki készen állt az indulásra, kivéve én. Szokás szerint a tükör előtt álltam és éppen a szemceruzámmal bűvészkedtem, amikor anyám lépett be a szobába.
- Fiam megint rád kell várni, tovább készülődsz mint egy lány.
- Na ez nem igaz, mert volt barátnőm és tudom hogy meddig készülődnek.
- Ha hetero lennél nem sminkelnéd magad orrba-szájba.
- Készen vagyok, mehetünk. - Elégedett fejet vágtam. amitől látszólag meglepődött. Ennek örülök. Lassan beszálltunk az autóba, és elindultunk a reptérre. Az út csöndben telt, senki nem szólt senkihez, csak én hallgattam zenét. A reptéren szintén csak zenét hallgattam, a családom többi része pedig a pénztárnál állt, amikor nekem jött valaki, amitől orra buktam. Mire kivettem a fülest a fülemből előttem termett és odanyújtotta a kezét.
- Bocsi nem akartalak fellökni, segíthetek? - Erős amerikai akcentussal beszélt. Nagy kék szemeit vékony fekete vonal emelte ki, vastag apró szája volt, markáns arcát félhosszú fekete-kék haj keretezte. Elbambultam, hitrtelem nem is válaszoltam.
- Hahó! - Szólított megint.
- Jaj bocsi! - Mondtam miközben a segítségével talpra álltam. - Köszi.
- Ja, egyébként Demon-nak hívnak - Mosolyodott el. - És téged?
- Öhm... Márk.. Márknak hívnak. - Elpirultam
- Mitől vagy így zavarban? - Nevette el magát.
- Nem vagyok zavarban. - Azt tudni kell rólam hogyha hazudok elkezdek nevetgélni, most is nekiálltam. Közelebb lépett és felemelte a kezem.
- Olyan cuki vagy! - Látszott hogy közel áll az orrvérzéshez. Mint az animékben. Egyszer csak visszalépett. - Bocsi ha irritállak, sokan utálják a melegeket. - Hirtelen elpirult.
- Úgy nézek ki mint aki utálja őket? - Mosolyodtam el. Közben jött az idióta családom, és szokás szerint bunkók voltak.
- Ki ez a gyerek? - Kérdezte ellenszenves hangnemben anyám és apám egyszerre.
- Most találkoztam vele először, am meg mi a mennynek kell bunkónak lenni? - Kérdeztem vissza ugyan abban a hangnemben. - De mindegy is. Azt még nem askoltam meg hogy hol laksz? - Kérdeztem mosolyogva leszarva anyámék további pampogását.
- Los Angelesben. - Anyámék bekussoltak a válaszra. Olyan poker face-t sem láttam még tőlük amilyet most vágtak.
- És ugye nem most mész haza? - Kérdezte idegeden "szeretett" bátyám
- De igen. - Vágott ezt beszoptátok fejet. - De még van negyed óra az indulásig. Kérsz valamit inni, Márk? - Tartotta ki a könyökét poénból
- Természetesen uram. - Karoltam bele szintén poénból.
Miután megittuk az üccsinket, visszamentünk, mivel nem sokára szállnunk kellett. Az útról nem nagyon tudok mesélni, mert végigaludtam. Nem igazán akartam aludni, de van hogy saját életre kel a szervezetem, fura de ilyen vagyok. Na mindegy nem is ez a lényeg. Amikor leszálltunk eszembe jutott hogy meg akartam kérdezni hogy az ő szülei milyenek, ezért megkerestem, mondjuk nem volt nehéz megtalálni.
- Szia megint. bocsi csak meg akartam kérdezni valamit. - Elmosolyodott.
- Szia mondjad csak - Olyan édes a mosolya
- Neked milyenek a szüleid? - Elgondolkozó fejet vágott.
- Hát kedvesek de nagyon keveset látom őket folyton úton vannak.
- Ezt hogy érted? - Miért vagyok ilyen kíváncsi?
- Majd megmutatom ha a szüleid elengednek.
- Leszarom. - Elgondolkoztam egy kicsit - Mármint hogy mit mondanak a szüleim.
- Nem bírnak téged? - Szomorú, együtt érző arcot vágott. - Én igazából csak addig a néhány napig látom ameddig itthon vannak, általában csak a hitelkártyámra kapok és nekem kell a dolgokat is intézni otthon.
- Az én szüleim otthonról dolgoznak, ráadásnak még ott van az a gyökér bátyám is. Mindig az van hogy miért nem tudok olyan lenni mint ő. Még a suliban is folyton basztatnak.
- Oh. költözz hozzánk - Vigyorgott
- Alig ismerlek - Nevetgéltem
- Az nem baj - Nevette el magát ő is.
- Öhm. Jönnek a rémek, valószínűleg mennem kell majd. - Konyult le a szám széle.
- Hol alszotok majd?
- Őa Luxe Cyty center-ben
- Oké. Na az mellett van egy park, éjfélkor gyere le.
- Ez jó ötlet. mi a számod? Arra az esetre ha nem tudok lemenni.
- Mindjárt megadom...
Miután megadta a számát, mind a ketten indultunk a saját dolgunkra, én el a csodás családommal a hotelbe, ő meg haza főzni, de egyenlőre nem tudtuk mi fog következni ezek után...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése