Hallo! Ezt random az iskolában kezdtem el írni, szerintem kicsit elmebeteg lett, de döntsétek el ti:
Állok a hideg, holdfényes éjszakában. Kezemben ásó, mellettem egy élettelen test. A fehér pulóverem vörös foltok, cseppek mocskolják be. Lassan belemélyesztem a földbe az ásót, majd elkezdem lapátolni a földet, ismét kiborulva, utólag érezve tettem súlyát, visszaemlékezve a bűnre. Elmesélem, hátha jobb lesz:
Egy veszekedéssel kezdődött az egész. Csak egy iskolai veszekedés volt, mégis sors döntő. Mindenki tudta, hogy nekem van igazam, de végül átálltak az ő oldalára. Azt mondtam nekik, még megbánják. Hazamentem megértést várva. Nem kellett volna. Anyámmal nem ápolok túl jó kapcsolatot, mindig csak veszekszünk, de akkor is én kerülök ki hibásan, ha nekem van igazam. Ma sem volt másként. Bezárkóztam a szobámba. Bosszút terveztem. Azt mondtam, mindenki meglakol, és érezni fogja a fájdalmat, amit okozott. Lassan odamentem a szekrényemhez, kihúztam az egyik fiókot, és céltudatosan keresni kezdtem a rejtett rekeszt, amiben a kedvenc tőröm lapult. Egyszerű fekete nyele van, egyszerű fém pengével, csak egy dolog különleges benne: gyilkolásra lett tervezve. Egy antik-boltban találtam rá, rögtön meg is tetszett, tudtam, egy nap használni fogom. Eljött ez a nap. Lassan megkerestem a tokját, majd mikor megtaláltam, belecsúsztattam, és zsebre vágtam. Visszamentem a szekrényhez, megkerestem a kedvenc pulóverem. Fehér, és türkizkék csillagokból kirakott smiley díszíti. Ebből nem jön ki a vér. Belebújtam, majd kinyitottam az ablakot, és kimásztam. Tudtam hova megyek. Megfigyeltem hol lakik, megfigyeltem a gyenge-pontjait, félelmeit. benéztem az ablakán, majd bekopogtam. Kinézett az ablakon, majd kijött az utcára. Ordibált velem, megütött majd elkezdett kergetni.Az egész ki volt tervelve. Elcsaltam az erdőig, ott előrántottam a tőrt, és kikötöztem egy fához. Próbált szabadulni.de innen már nem menekülhetett. A pengét lassan a nyakához szorítottam. próbált szabadulni, de izomból beleharaptam a nyakába. Nem menekülhetett. Senki nem menekülhet. Azt mondtam neki, maradjon kussban, majd elvettem a nyakától a pengét, és végighasítottam vele a kezét. Azt kérdeztem "Milyen köcsög?". fájdalmasan felnyögött, miközben sajnálkozott. Azt ígérte, nem baszogat tovább, de az ilyenek nem változnak. Felemeltem a tőrt, és egy gyors és erőteljes mozdulattal átszúrtam a vállát. Élvezettel néztem a szenvedését. Elmosolyodtam. Kérlelt hogy hagyjam abba, de nem tettem.Most az arcába vájtam az eszközzel. Ismét felnyögött. Egyre jobban vérzett, de nem így akartam végezni vele. Kezeim közé fogtam az arcát és megkérdeztem: "Jól esik?" aztán megint megszólaltam. "remélem megérték az évek. ameddig nem hagytál békén." végignéztem rajta, és ismét megszólaltam: "Most mit tegyek veled?" Gondolkodtam egy kicsit, majd rájöttem, mit fogok tenni. Az ágyékához szorítottam a hideg fémet, mire elkezdett rángatózni. Belemetszettem a késsel, aztán elővettem egy zacskó sót. Azt kérdezte mire készülök, pedig biztos lehetett volna benne. Ráöntöttem a zacskó tartalmát a sebeire., mire őrült rángatózásba kezdett és elsírta magát. Végül helyzetét enyhítve, belevájtam a szívébe, amitől holtan ernyedt el a teste. Eztán már csak elvittem egy mélyebben fekvő helyre. Itt vagyok most, és éppen ások. Ásom a gödröt, hogy tettem elrejtsem.
Sok benne a tartalmi hiba, de ez az első ilyen kaliberű írásom :D, remélem azért tetszett! :))
